kalmusic  

Kalmus Felicián

csellista, zeneszerző, hangszerelő

Budapesten születtem még a múlt évezredben. Édesapám – nagy örömömre – rendszeresen magával vitt az Express Együttes koncertjeire. Miután a koncerteken a színpad mögött velük szinkronban tollrepülésig püföltem a párnámat a dobostól, Debreceni Csabától kapott verőkkel, élt a gyanúperrel, mégiscsak el kéne vinni a kölköt valami zenére taníttatni. Annak ellenére, hogy az óvodában megállapították, némi mozgáskoordinációs problémám van, elvitt a zeneiskolai felvételire. Itt picit beugratós volt, mert megkérdezték milyen hangszeren szeretnék játszani, én mondtam dobolni, a végén pedig egy cselló került a kezembe.

Így kezdtem tanulmányaimat Fábián Klára tanárnőnél, aki olyan lelkesedéssel, odaadással és szakmai tudással tanított, hogy példaképül szolgálhatna sokak számára. Első „szólókoncertemre” a Németvölgyi úti oviban került sor, egy „Kiskarácsony, nagykarácsony” önállóan történő interpretálásával. A későbbi versenyhelyezéseknek köszönhetően több rádiófelvétel lehetőséget is kaptam.

Sikeres középiskolai felvételik után választhattam: tradíciók, vagy újdonságok. Az utóbbi mellett döntöttem, amikor a Szent István Konzervatóriumot választottam. Agilis igazgatónknak köszönhetően olyan intézményben tanulhattunk, ahol az akkori időkhöz mérten technikailag is mindenünk megvolt a minőségi tanuláshoz. Akkor egyedülállónak számított a közismereti tárgyak között tanított hangtechnika óra és kettő profi stúdió állt rendelkezésre a témában elmélyülni vágyóknak. Számomra ez igazi homokozó volt :)

Első kis zeneszerzési szárnypróbálgatásaim is a konziban kezdődtek, ahol összhangzattan tanáraimtól apróbb segítséget is kérhettem. Az akkori konzis BigBand-ra szereztem és hangszereltem egy rövid számot és amikor az megszólalt, igazán csodás élmény volt.

Érettségi után jött a „nagybetűs” élet. Először a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola hangtechnika szakos képzésére jártam, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytattam tanulmányaimat. Ekkor a zeneszerzés már mindennapi hobbym volt és olyan koncerteket is szerveztem, melyek már korántsem tartották a klasszikus zenei határokat. Tagja voltam a gyerekek által kedvelt Alma zenekarnak, Érsek Lillával megalakítottuk a Life együttest. Örömmel játszottam kortárs műveket is, melyekből egy igazi gyöngyszemet – Witthinger Róbert: Giro Panorama c. művét – a németországi Südwestfunk is felvett és sugárzott.

Diploma után Lilla „disszidált”, én pedig kicsit összezuhantam. Sajnos egy-két tanárom hozzá(m)állása is azt a hitet keltette bennem, hogy nem érdemes tovább zenélnem. Egy műholdon sugárzó magánrádióban dolgoztam először hangtechnikusként, majd műszaki vezetőként. Később még merészebb döntéssel egy nemzetközi cég alkalmazottjaként kezdtem dolgozni. Hangszeremről - a csellóról - 2007-ben Kálloy Molnár Péter első lemeze fújta le a port. Az albummal kapocslatos vonós hangszerelés és a cselló-újrakezdés, foglalta le minden szabad percemet. A lemezen való részvétel és az azt követő koncertek sok örömet adtak. Péter egy kiváló művész, jó vele együtt dolgozni. Egy régi vágyam teljesült, mikor Nagy János 2008-ban meghívott a Free Style Chamber Orchestra-ba, ahol bemutatkozásként egy népdalfeldolgozásomat és egy saját szerzeményemet is eljátszottuk. Hrutka Róberttel szintén ezévben ismerkedtem meg Péter lemezbemutató koncertjén. Mikor az új együttesbe meghívott, nagy megtiszteltetésnek vettem.